Grönland dönt az amerikai áthaladásról

New Yorkban, szeptember 22-én Donald Trump, Mette Frederiksen dán miniszterelnök és Jens-Frederik Nielsen grönlandi kormányfő aláírta az 1951-es, Grönlandról szóló amerikai–dán védelmi szerződés módosítását (Reuters, ABC News). Az új szöveg Narsarsuaqot és Mestersviget jelöli ki amerikai „védelmi területként”: ezeken a helyszíneken a szerződés engedélyezi az amerikai katonai tevékenységet. A megállapodás sem katonai létszámot, sem költségvetést, sem megnyitási dátumot nem rögzít (Aláírt megállapodás). A mozgás szabályait viszont rendezi: az amerikai haderő állandó áthaladási jogot kap Grönlandon, az új helyszínek használatához azonban továbbra is kell a grönlandi kormány hozzájárulása.

Szabad áthaladás külön engedély nélkül

A módosítás hatálybalépése után az amerikai erők, járművek, valamint kormányzati hajók és repülőgépek szárazföldön, tengeren és levegőben szabadon közlekedhetnek a védelmi területek között. A kormányzati repülőgépek Grönland bármely pontja fölött átrepülhetnek és bárhol leszállhatnak, a kormányzati hajók pedig a grönlandi felségvizek víz alatti térségeit is elérhetik (a dán kormány közzétett szövege). Az egyes repülésekhez vagy hajóutakhoz nem kell újabb jóváhagyás mindhárom kormánytól.

Az elemzők eltérően ítélik meg, mekkora változást hoz az új szöveg. Az 1951-es szerződés már eddig is engedte, hogy az Egyesült Államok létesítményeket építsen, katonákat állomásoztasson és az egyeztetett területeken tevékenykedjen (az 1951-es szerződés szövege). A norvég Samfunn og politikk cikkének pontonkénti elemzése ugyanakkor a leszállási jogokról és a tenger alatti hozzáférésről szóló rendelkezések érdemi bővülését állapítja meg (Samfunn og politikk).

A változás leginkább a már működő bázist érinti. A sziget északnyugati részén működő Pituffik Space Base rakétariasztási és űrmegfigyelési feladatokat lát el (az amerikai űrhaderő), a módosítás pedig lehetővé teszi Washington számára, hogy korszerűsítse és bővítse az ottani tevékenységeket. A szerződés bevezetője egy lehetséges „Golden Dome” rakétavédelmi rendszert is említ, a Reuters azonban nem talált hozzá rendelt finanszírozást, katonai létszámot vagy ütemtervet (Reuters).

Amiben Grönland még nemet mondhat

A két megnevezett helyszín részleteit egyelőre nem rögzítették. A déli Narsarsuaq polgári repülőtér egy korábbi amerikai repülőtér helyén épült, Mestersvig pedig távoli logisztikai telephely a keleti parton. A három kormánynak még meg kell állapodnia arról, mekkora területet jelölnek ki, és milyen tevékenység folyhat ott (Aláírt megállapodás).

Minden további védelmi terület kijelölése írásos javaslattal indul. Ebben meg kell nevezni a helyszínt, a terület méretét, a tervezett tevékenységeket és a helyi hatások mérséklésének lépéseit. A javaslatot a három kormány közös bizottsága vizsgálja meg. Ha 90 napon belül nem jutnak egyetértésre, előbb a miniszterhelyettesek, majd a miniszterek folytatják az egyeztetést (a dán külügyminisztérium közzétett szövege). A megállapodás egyik szakasza sem ad automatikus jóváhagyást, így patthelyzet esetén nem jön létre új helyszín, Nuuk pedig nemet mondhat.

Trump „állandó ellenőrzésről” szóló állítása túlterjeszkedik a szövegen (Fehér Ház). A módosítás nem szab lejárati időt, így a megállapodás valóban határozatlan ideig érvényes (a dán külügyminisztérium közzétett szövege). A döntési jog ugyanakkor közös: új helyszínhez, illetve egy NATO-n kívüli országhoz kötődő létesítményhez vagy tartós katonai jelenléthez mindhárom fél jóváhagyása kell (a dán kormány közzétett szövege).

Dánia és Grönland azt is vállalja, hogy egy esetleges függetlenné váló Grönland a NATO tagja marad, és átveszi a megállapodást (a dán külügyminisztérium közzétett szövege). Ez az ígéret csak az aláíró kormányokat köti. A függetlenné váló Grönland új államként maga döntene arról, milyen szövetségi rendszerhez csatlakozik.

Miről kell dönteniük a törvényhozóknak

A módosítás addig nem lép hatályba, amíg Dánia és Grönland le nem zárja parlamenti eljárásait, majd diplomáciai jegyzékben nem értesíti Washingtont (a dán kormány). A hazai sajtóbeszámolók a dán parlamentet, a Folketinget, és a grönlandi törvényhozást, az Inatsisartutot nevezték meg az eljárásban érintett testületekként (n-tv). Nielsen a megállapodást Grönland önrendelkezésének védelmeként mutatta be (a To Brief korábbi cikke).

Az európai kormányok üdvözölték a megállapodást, de saját erőket nem ajánlottak fel. Friedrich Merz német kancellár olyan megoldást méltatott, amely szerinte tiszteletben tartja a nemzetközi jogot és erősíti a NATO-t (a német kormány). Szeptember 27-én a brit Andy Burnham és a norvég Jonas Gahr Støre is üdvözölte a megállapodást, de katonai telepítést vagy Grönlandnak szánt finanszírozást nem jelentett be (a brit kormány). Egyelőre három kormány felel a NATO sarkvidéki szárnyának ezen a szakaszán a biztonságért.

A módosítás hatálybalépése után az amerikai repülőgépek és hajók újabb háromoldalú jóváhagyás nélkül haladhatnak át Grönlandon, a két kijelölt helyszín használatához viszont továbbra is közös döntés kell. Az elemzők vitatják, mennyivel terjesztik ki ezek a mozgási jogok az 1951-es szerződést. A grönlandi törvényhozók úgy szavaznának most ezekről a jogokról, hogy még nem tudni, milyen létesítményeknek ad majd helyet Narsarsuaq és Mestersvig. Nielsen kormányának a szavazás előtt ezt is meg kell magyaráznia az Inatsisartutnak.