Hét nem közölt feltétel zárja a Hormuzi-szorost

A háború előtti forgalom töredékére esett vissza az áthaladás a Hormuzi-szoroson. Irán most azt mondja, a vízi út addig zárva marad, amíg Washington nem teljesít hét, nyilvánosságra nem hozott feltételt. Az európai hajótulajdonosok, biztosítók és gázvásárlók így olyan feltételekre várnak, amelyeket nem ismerhetnek; egy megállapodás önmagában a hajókat sem hozná vissza.

Mohammad Bagher Ghalibaf, az iráni parlament elnöke október 4-én, vasárnap közölte, hogy a szoros addig zárva marad, amíg az Egyesült Államok nem teljesíti az „iszlámábádi memorandumon alapuló” hét feltételt – írta a Nournews. A feltételeket nem sorolta fel. Magát a memorandumot sem hozták nyilvánosságra: a német külügyminisztérium egy 2026. júniusi amerikai–iráni nyilatkozatként írja le, amely a harcok leállításának szándékát rögzítette, de a részletei nem jelentek meg, és a csapások ezután is folytatódtak (Auswärtiges Amt).

Mit kért eddig nyilvánosan Irán?

Az iráni média ismertette a követeléseket, de listát nem tett közzé. A Nournews szeptember 29-i elemzése szerint a csomagot hivatalosan nem jelentették be (Nournews).

Négy olyan követelést sorolt fel, amelyről tisztviselők beszéltek. Irán minden fronton, Libanont is beleértve, le akarja zárni a háborút, és fel akarja oldatni az Egyesült Államok iráni kikötőkre kivetett tengeri blokádját. Olajeladásaira vonatkozó korlátozásainak eltörlését és befagyasztott betéteinek felszabadítását is követeli. A beszámolókból nem derül ki, hogy ez a négy követelés szerepel-e Ghalibaf hét feltétele között, így a tárgyalásokon kívül senki sem tudja, hozott-e újat a vasárnapi bejelentés.

Vita arról, ki tegye meg az első lépést

A mostani alkufolyamat az ENSZ-ben indult: Abbas Araghchi külügyminiszter Katar közvetítésével hét napra szóló tervet javasolt (ENSZ). Eszerint Washington lépne először, négy-öt napon át (Franceinfo); Irán csak ezután, a hatodik napon nyitná meg újra a szorost. Donald Trump szeptember 26-án elutasította a tervet, de nem mondta meg, melyik részével nem értett egyet (The Hill), ahogy arról akkor beszámoltunk (To Brief).

Araghchi szeptember 29–30. körül, Dohában, katari közvetítőkön keresztül kapott amerikai visszajelzést (Reuters via Internazionale). A tárgyalásokról tájékoztatott egyik tisztviselő szerint a fő nézeteltérés a lépések sorrendjéről szólt. Az iráni külügyminisztérium vasárnap azt közölte, hogy az amerikai javaslatok Irán nukleáris programjára összpontosítanak, Teherán viszont előbb a Hormuzi-szoros ügyét rendezné (Xinhua). Egyik fél sem hozta nyilvánosságra az amerikai szöveget.

Az iráni terv megnevezi a teendőket és sorrendbe állítja őket. A hírek szerint Washington éppen ezt a sorrendet kifogásolja. A blokád korai feloldásával az Egyesült Államok valós alkupozíciót adna fel: az amerikai közel-keleti katonai parancsnokság közlése szerint szeptember 23-ig 115, iráni kikötőkbe tartó vagy onnan induló kereskedelmi hajót irányítottak másfelé (CBS). A libanoni tűzszünet Izraeltől is függ, az amerikai aláírás pedig nem kötelezi Izraelt.

Miért nem indulnak újra a hajók egy aláírás után?

A Windward hajókövető cég szeptember 29-én 17 áthaladást számolt, miközben a háború előtt naponta nagyjából 135 áthaladás volt a szoroson (Argus). Október 1-jén egy ismeretlen lövedék újabb tankert talált el (gCaptain).

A hajók visszatéréséről a biztosítók döntenek. A háborús kockázati felár – a hajót konfliktusból eredő károk ellen biztosító díj – augusztus végére a hajó értékének 3–8 százalékára nőtt, a háború előtti mintegy 0,25 százalékról a holland biztosítók szövetsége szerint (Verbond van Verzekeraars). A szövetség közlése szerint a biztosítási fedezethez igazolt aknamentesítésre és incidensek nélküli időszakra van szükség.

Washington megpróbálta megnyugtatni a piacot. Matthew Kawas amerikai haditengerészeti tiszt október 1-jén Rotterdamon „nyitottnak” nevezte a szorost, és arra kérte a biztosítókat, tartsák fenn a fedezetet (Schuttevaer). A holland hajótulajdonosok szerint a kedvező jelzés nem elég: csak akkor indulhat újra a forgalom, ha az átkelés biztonságos és megbízható (Transport Online).

Európa már most fizeti az árát. Az olasz Edison 35 katari cseppfolyósított földgázszállítmányt nem kapott meg (Staffetta Quotidiana). A kormányok biztonságosabbá tehetik az útvonalat, Európa fő vállalása azonban egy megállapodástól függ: Emmanuel Macron szeptember 18-án azt mondta, Franciaország csak egyezség után készít elő védelmi kísérőmissziót (Élysée). Egyetlen kormány sem utasíthatja a biztosítókat arra, hogy állítsák vissza a fedezetet.

Ghalibaf nem adott nyilvános támpontot ahhoz, hogy a hajózási cégek megítéljék, Irán mikor nyitná újra a szorost. Egy megállapodásnak ezután biztonságos és biztosítható átkelést is kell teremtenie. A katari gázra váró európaiak számára ez a második feltétel fontosabb, mint az első.