Írország gazdákat kímél az uniós büdzsévágásban

Az ír javaslat 141 milliárd euróval, mintegy 8 százalékkal vágná vissza az Európai Bizottság 2028–2034-es költségvetési tervét, miközben a mezőgazdasági támogatásokat és a regionális forrásokat szinte érintetlenül hagyná (tanácsi tárgyalási keret). A csökkentés a kutatást, a védelmet és a külpolitikát érintené. A kisebb költségvetést sürgető kormányok így alacsonyabb főösszeget kapnak; most nekik kell megmondaniuk, miből vágnának még, ha el akarják érni az általuk követelt, jóval nagyobb megtakarítást.

A 141 milliárd eurós csökkentést 2025-ös árakon számolják, tehát az összeg nem tartalmazza az inflációt. A 159 milliárd eurós vágásról szóló hírek ugyanerről a tervezetről szólnak, de folyó áron, vagyis az előre jelzett inflációval számolva (Reuters). Írország azért dolgozta ki a szöveget, mert ebben a félévben az Európai Unió Tanácsának soros elnöke. Az elnökség félévente váltja egymást a tagállamok között, az elnöklő ország pedig vezeti a kormányok közötti tárgyalásokat.

Mit tartana meg Írország, és hol vágna?

A tervezet úgynevezett „tárgyalási keret”: az elnökség kompromisszumos szövege, amely egyik kormányt sem köti. A mezőgazdasági jövedelemtámogatás garantált minimumát 261,013 milliárd eurón hagyná, vagyis alig változtatna rajta. A közös keretet is növelné: ez a kohéziós forrásokat – az EU szegényebb régióinak támogatását – más programokkal vonja össze, és így 410,080 milliárd euróra emelkedne (tanácsi keret).

A megtakarítást más területeken érnék el. A Bizottság tervéhez képest 66,605 milliárd euróval csökkenne a kutatásra, az ipari versenyképességre és a biztonságra szánt összeg. A külpolitikai keret 33,064 milliárd euróval lenne kisebb; ez az EU-hoz csatlakozni kívánó országoknak és a kelet-európai szomszédoknak nyújtott támogatást is érintené (New Union Post).

Thomas Byrne ír Európa-ügyi miniszter szerint a szöveg kompromisszum, amely előremozdíthatja a tárgyalásokat (RTÉ). A javaslat mindkét oldalnak kínál valamit: a visszafogottabb költségvetést akaró kormányok alacsonyabb főösszeget kapnának, a mezőgazdasági és regionális forrásokra támaszkodók pedig megőriznék ezeket a támogatásokat.

Ez utóbbi kormányok tábora széles. Október 2-án 17 vezető – köztük az olasz Giorgia Meloni és a román Nicușor Dan – levélben kérte a mezőgazdasági és kohéziós támogatások megőrzését (Szlovén kormány), ahogy arról akkor mi is beszámoltunk (To Brief).

Miért elégedetlenek továbbra is a költségvetési szigor hívei?

Hat ország több pénzt fizet be az uniós költségvetésbe, mint amennyit visszakap: Németország, Hollandia, Ausztria, Dánia, Finnország és Svédország. Augusztusban „több száz milliárd eurós” megtakarítást követeltek, minden kiadási területet érintő csökkentésekkel (közös nyilatkozat). Írország javaslata jóval elmarad ettől. Friedrich Merz német kancellár szerint a tervezett költségvetési főösszeg nem ad alapot a megállapodásra (Tagesschau).

Finnország példája mutatja, milyen nehézségekbe ütközik ez az álláspont. Petteri Orpo miniszterelnök túl kicsinek nevezte a megtakarítást, majd arra panaszkodott, hogy túl nagy része jut a védelemre, a kutatásra és az új technológiákra (STT/Suomenmaa). Egy olyan tervezet mellett, amely megvédi a mezőgazdasági és regionális kiadásokat, Orpo kisebb költségvetést kér, miközben azt is szeretné, ha megóvnák azokat a területeket, amelyekre a vágás jutott.

Az Európai Parlament épp ellenkező okból utasítja el a tervezetet. Siegfried Mureșan és Carla Tavares, a parlament költségvetési tárgyalásainak vezetői október 10-én bírálták a szöveget. Szerintük a versenyképességre és a külpolitikára szánt pénz csökkentése gyengíti Európa befektetési képességét, a partnerek támogatását és a válságokra adott válaszait (Európai Parlament).

Kik vétózhatják meg?

A hétéves költségvetéshez mind a 27 kormány egyhangú jóváhagyása kell. Előtte az Európai Parlamentnek is hozzá kell járulnia a képviselők többségével (312. cikk). Így bármelyik kormány megvétózhatja a megállapodást. A Parlament nemet mondhat rá, de nem írhatja át a keretet: csak elfogadhatja vagy elutasíthatja azt, amiben a kormányok megegyeznek. A vezetők október 15–16-i csúcstalálkozójukon tárgyalnak a szövegről (az Európai Tanács napirendje).

A számokból egy egyértelmű következtetés adódik: a hat nettó befizető jóval mélyebb vágásokat akar, mint amekkorát Írország javasol. Az ír tervezet megmutatja, mennyire nehéz ezeket végrehajtani, ha közben megvédik a mezőgazdasági és regionális kiadásokat: a megtakarítás így a kutatásra, a biztonságra és a külpolitikára jut, azokra a területekre, amelyek fontosságát a hat ország is hangsúlyozza. Egy fontos részlet azonban hiányzik: a hat kormány nem tett közzé részletes alternatívát, így egyelőre nem tudni, honnan vennék elő a további milliárdokat. Amíg Berlin, Hága és partnereik nem mutatnak be ilyen tervet, az ír szöveg az egyetlen kidolgozott változat arról, milyen árat kellene fizetni a megtakarításért.