NATO-elítélés után sincs közös légtérvédelem

Az Észak-atlanti Tanács, a NATO legfőbb politikai döntéshozó testülete augusztus 12-én ülésezett, és elítélte Oroszországot a Lengyelország és Románia feletti légtérsértések miatt (Euractiv). A szövetség azonban nem hívta életre a 4. cikket, vagyis azt a szerződéses eljárást, amely hivatalos konzultációt indít, ha egy tagállam fenyegetve érzi magát. Nem jelentett be új telepítést, és nem közölt változást az elfogási szabályokban sem. A történet lényege éppen ez a rés: a politikai figyelmeztetés erős, a látható katonai válasz viszont korlátozott.

A döntési térkép megmutatja, miért. A NATO elítélhet, konzultálhat és erőket telepíthet. Azt azonban, hogy egy pilóta vagy egy nemzeti légvédelmi parancsnok tüzet nyithat-e, továbbra is a nemzeti jog határozza meg, kivéve, ha a NATO konkrét műveletet hirdet meg közösen elfogadott harcérintkezési szabályokkal. Ez a kettősség fut végig az elmúlt hónap minden incidensén.

Mi lépte át a határt

Románia esete jól mutatja, hogyan néz ki a probléma a levegőben. Július 24-én a román radarok egy drónt követtek, amely a Duna-delta partvidéke felől haladt az ország belseje felé. Két, NATO-légirendészeti feladatot ellátó olasz Eurofighter és két román F-16-os emelkedett a levegőbe. A célpontot Buzău megyében, Padina közelében semmisítették meg; a pilóták Shahed/Geran-2 típusú fenyegetésként azonosították (Romania Insider). Másnap Sfântu Gheorghe közelében egy második drónt is lelőttek (Le Figaro).

Radu Miruță, Románia akkori ügyvivő védelmi minisztere pontosan megfogalmazta a korlátot: ha egy célpontot ellenségesként minősítenek, azonnal megkezdődhet az elfogás, de a román erők nem lőhetnek rá olyan drónra, amely még ukrán légtérben van (Digi24). A döntő kérdés így a felderítés gyorsasága, a célpont besorolása és a földrajzi helyzet. Mindháromról végső soron a román jog alapján döntenek.

Lengyelországban más típusú incidens történt. Július 30-án a lublini régióban, Tarnawa-Kolonia közelében roncsok hullottak le. Az ügyészek orosz gyártmányú Kh-101-es robotrepülőgép maradványaiként azonosították a törmeléket (Rzeczpospolita). Władysław Kosiniak-Kamysz védelmi miniszter a szejmben azt mondta, Ireneusz Nowak tábornoknak megvolt a felhatalmazása a lelövés elrendelésére, ha a pálya lakott területet fenyegetett volna (Polish Defence Ministry). Varsó bekérette az orosz nagykövetet, és tiltakozó jegyzéket adott át. Ahogy múlt héten írtuk, Lengyelország és a balti államok már korábban szigorították a kritikus infrastruktúra védelmét, mert orosz hamis zászlós műveletektől tartanak.

A frontországok próbálkozásokat látnak. A bizonyítékok vegyesek.

Robertas Kaunas litván védelmi miniszter szerint a hírszerzés orosz tervezést figyel meg lehetséges balti provokációk ügyében (LRT). A litván katonai hírszerzés külön kockázatot is megnevezett: Oroszország ukrán gyártmányú drónokkal támadhatna balti célpontokat, így elmosva, ki indította az eszközöket. Ez a NATO számára gyengítené a kollektív fellépéshez szükséges bizonyítékok egyértelműségét (15min). Litvánia már katonákat és hajókat vezényelt a klaipėdai LNG-terminálhoz, a LitPol Link kapcsolóállomásához és a kruonisi vízerőműhöz (Delfi).

Bulgária viszont ellenpéldát ad. Augusztus 8-án Kardam közelében, egy transzbalkáni gázvezeték kompresszorállomásának közelében felrobbant egy drón. A bolgár védelmi minisztérium szerint az eszköz valószínűleg Maya típusú csali drón volt, amelyet széles körben használnak az ukrán erők, és nem volt bizonyíték arra, hogy Bulgária ellen szándékos művelet zajlott volna (Mediapool). Szófia az ukrán nagykövetet kérette be, nem az oroszt. A GPS-modul alapján nem lehetett rekonstruálni az útvonalat (Euronews Bulgaria). Ez az eset önmagában cáfolja azt az általános állítást, hogy minden NATO-közeli légtérbe kerülő eszköz tudatos orosz teszt lenne.

Németország egy harmadik gyengeségre világít rá: békeidőben még a katonai jellegű drónfenyegetés elleni védekezés is gyakran a rendőrségnél kezdődik. Berlin 300 szakértőre bővíti a szövetségi rendőrség drónvédelmi egységét nyolc helyszínen, miközben a Bundeswehr belföldi szerepét továbbra is alkotmányos korlátok szűkítik (Bundesregierung, Tagesschau).

A mechanizmus nélküli elítélés ára

Az incidensekből kirajzolódó minta elég világos. Románia nemzeti felhatalmazás alapján lőtt le drónokat. Lengyelország nemzeti parancsnokság alatt aktiválta a légvédelmét. Litvánia katonákkal és hajókkal erősíti meg az infrastruktúráját. Mindegyik állam a saját jogi alapján lépett. A NATO elítélése közös szövetségi problémaként ismerte el a helyzetet, de nyilvánosan nem hozott létre közös mechanizmust a kezelésére.

A szövetség azt közölte, hogy „tovább erősíti” integrált lég- és rakétavédelmét, vagyis azt a rendszert, amely a tagállamok szenzorait, repülőgépeit és elfogókapacitásait köti össze. Ez a megfogalmazás meglévő tevékenységre utal, nem új döntésre.

Ha az elítéléseket nem követik látható szövetségi intézkedések, Moszkva azt a következtetést vonhatja le, hogy a NATO gyakorlati küszöbe magasabban van, mint amit a politikai nyelvezet sugall. Ebből nem az következik, hogy Oroszország minden esetben tudatosan tesztelte volna a NATO-t; a bolgár bizonyítékok ennek ellentmondanak. Az viszont igen, hogy az ismétlődő légtérsértések, akár felelőtlenségből, akár felderítő szándékkal történnek, olyan mintázatot alakítanak ki, amelyben a frontországok viselik a műveleti kockázatot, a szövetség pedig szolidaritási nyilatkozatokkal válaszol.

A NATO megemelte a politikai riasztás szintjét, de egyelőre nem mutatta meg azokat a közös szabályokat, amelyek kiszámíthatóvá tennék a keleti szárny légvédelmét: mikor nyithatnak tüzet a pilóták, hogyan működnek együtt a határokon átnyúló szenzorok, és ki dönt akkor, amikor a fenyegetés nem áll meg a nemzeti légtér határán.