Fél év alatt döntene a Pentagon

Hat hónap alatt dönti el a Pentagon, mely amerikai katonai feladatok maradnak Európában, és melyek kerülnek ki innen. Pete Hegseth védelmi miniszter júniusban azt mondta a NATO-minisztereknek, hogy egyes szövetségesek elbuknak majd a felülvizsgálaton, mások viszont „ragyogóan” teljesítenek (Stars and Stripes, Euronews). A kérdés nem egyszerűen az, hány amerikai katona állomásozik Európában. Ha Washington azelőtt vonja ki a NATO működéséhez szükséges parancsnoki, hírszerzési, légi utántöltési és nukleáris feladatokat, hogy Európa pótolni tudná őket, az elrettentés gyengülhet úgy is, hogy közben senki nem mondja fel formálisan az 5. cikkelyt, vagyis a NATO kölcsönös védelmi záradékát.

Mit ad Washington, és mit mér a felülvizsgálat

Elbridge Colby, a Pentagon vezető stratégája „NATO 3.0”-nak nevezi az irányváltást: Európa átveszi a hagyományos védelem fő terhét, az Egyesült Államok megtartja a nukleáris ernyőt, és több erőt csoportosít a csendes-óceáni térség felé (Washington Times, RFI). Egyszerűbben: Washington azt várja az európai kormányoktól, hogy saját területüket saját parancsnoki rendszereikkel védjék meg, olyan ütemben, amelyet nem ők választottak.

A felülvizsgálat nem áll meg a katonák összeszámolásánál. A Pentagon azt is vizsgálja, hogy a szövetségesek válsághelyzetben milyen gyorsan engednek hozzáférést támaszpontokhoz, illetve adnak-e átrepülési jogot. Egyetlen főváros lassú engedélye is elég lehet ahhoz, hogy egy NATO-terv végrehajtása nehezebbé váljon.

A legfontosabbak azok a funkciók, amelyeket ma Washington biztosít. Az Egyesült Államok adja a NATO működési rendszerének nagy részét: a határokon átívelő erőket összehangoló parancsnoki struktúrát, a fenyegetéseket időben érzékelő hírszerzést, a harci gépeket levegőben tartó tankerflottát, a nehéz felszerelést mozgató stratégiai légiszállítást és az elrettentés mögött álló nukleáris megosztási rendszert. Alexus Grynkewich tábornok egyszerre irányítja a NATO európai katonai műveleteit és az Egyesült Államok Európai Parancsnokságát (Air & Space Forces Magazine). A NATO-tervezés ma is amerikai csatornákon fut keresztül.

Európa a vezetékeket fejleszti, nem a rendszert

Európa közben elkezdte építeni a fizikai infrastruktúrát. A NATO-tagállamok jóváhagytak egy 27 milliárd eurós üzemanyag-ellátási tervet, amely kelet felé tolja ki a logisztikai kapacitást (NATO). Lengyelország egyetlen légvédelmi hálózatba köti össze radarjait és rakétaütegeit, hogy az operátorok egy képernyőről követhessék a fenyegetéseket és indíthassák az elfogórakétákat (Army Recognition). Ahogy a To Brief korábban megírta, egy német vezetésű harccsoport nemrég éjszakai nehézpáncélos-mozgatást tesztelt Lengyelországon át Litvániába, és közben láthatóvá váltak a határengedélyezés és az úthálózati kapacitás szűk keresztmetszetei. A litvániai Suwałki-folyosótól (15min) a görögországi logisztikai bázisokig (US Embassy Greece) hasonló fejlesztések zajlanak a keleti szárnyon.

Ez azonban nem váltja ki a működési rendszert. Európa közös légi utántöltő flottája idővel nagyjából egy tucat tankerrepülőgépre nőhet. Grynkewich szerint ez nem elég egy háború fenntartásához (Air & Space Forces Magazine). Az Európai Unió Biztonságpolitikai Kutatóintézete szerint az európai légvédelem és légtérfigyelés kapacitása továbbra is szűkös, részben azért, mert az elfogórakétákat nem lehet elég gyorsan legyártani és készletezni (EUISS). A legnehezebben pótolható hiány a nukleáris megosztásban van: Franciaország ugyan párbeszédet nyitott saját elrettentő erejének európai biztonsági szerepéről, de nem kínál finanszírozott alternatívát az amerikai rendszerhez kapcsolt architektúra helyére (IFRI). Németország F-35-ösöket vett nukleáris megosztási feladatára, ezzel inkább megerősítette, mintsem kiváltotta az amerikai rendszerektől való függést (Simple Flying).

Ugyanez a minta látszik minden frontállamnál. Lengyelország képes erőket fogadni és mozgatni, de nem tudja pótolni azt a parancsnoki struktúrát, amely ezeket összehangolja. Litvánia fogadhat német dandárt, de ennek elrettentő értéke a légifedezettől és az utánpótlási útvonalaktól függ, amelyek még nem működnek kellő léptékben. Románia meg tud védeni rögzített létesítményeket, például a NATO Aegis Ashore rakétavédelmi bázisát, de önállóan még nem képes regionális védelmi műveletet irányítani.

Az óra már ketyeg

A Pentagon a Stars and Stripes szerint már kivont 5 000 katonát Németországból, köztük egy nagy hatótávolságú csapásmérő egységet, amelynek oda kellett volna települnie. Colby azt állítja, hogy a felülvizsgálat „erősebbé és fenntarthatóbbá” teszi a NATO-t. Európa saját védelmi intézményeinek adatai viszont mást mutatnak: a kontinens gyorsabban tud betont önteni és üzemanyag-vezetékeket fektetni, mint parancsnoki, hírszerzési és nukleáris rendszert építeni arra, ami ezekben a vezetékekben és útvonalakon keresztül mozogna.

A Pentagon hat hónapos órája egybeesik azzal az időszakkal, amelyet az európai védelmi tervezők rövid távon különösen sérülékenynek tartanak. Európa a fizikai hálózatot fejleszti. A működési rendszer továbbra is amerikai. Colbynak és Hegsethnek arra kell választ adnia, amit a saját felülvizsgálatuk vet fel: mi történik abban a résben, amely Washington politikai menetrendje és Európa tényleges védelmi építkezésének üteme között nyílik?