Grönlandon szavazásra vár az amerikai katonai hozzáférés

Az Egyesült Államok már aláírta a Grönland egészére kiterjedő katonai hozzáférésről szóló megállapodást, de az új jogosultságok még nem léptek életbe. A Dánia, Grönland és az Egyesült Államok által szeptember 22-én New Yorkban aláírt egyezmény lehetővé tenné, hogy amerikai katonai repülőgépek bárhol átrepüljenek a sziget fölött és leszálljanak rajta, az amerikai kormány hajói pedig a felségvizek alatt közlekedjenek (a dán fél által aláírt szöveg). A megállapodás csak akkor lép hatályba, ha Koppenhága és Nuuk parlamentje is jóváhagyja. Az új helyszínek határait egyelőre nem jelölték ki.

Mit nyerne Washington?

A megállapodás tartós hozzáférést biztosítana. Hatálybalépése után a hozzáférésről szóló rendelkezés alapján minden egyes repüléshez, leszálláshoz vagy hajóúthoz nem kellene újabb háromoldalú döntést hozni (a Fehér Ház által közzétett szerződésszöveg).

Ezzel az amerikai erők működési területe is bővülne. Az 1951-es egyezmény már széles körű jogokat biztosított az Egyesült Államoknak, de csak a katonai használatra kijelölt védelmi területeken (az 1951-es egyezmény). Egy norvég, rendelkezésről rendelkezésre haladó elemzés szerint a sziget egészére kiterjedő mozgási jog és a tenger alatti hozzáférés kifejezett engedélyezése valódi bővítés a korábbi határokhoz képest (Samfunn og politikk). Az ABC News óvatosabban fogalmazott: szerintük az új rendelkezések nem feltétlenül jelentenek bővítést minden korábban biztosított jogosultsághoz képest (ABC News).

Washington a megállapodást a szövegnél nagyobb jelentőségűként mutatja be. Donald Trump állandó ellenőrzésről beszélt, a Fehér Ház egyik közleménye pedig az amerikai biztonsági érdekek tartós ellenőrzését állította (a Fehér Ház közleménye). Az aláírt szöveg megerősíti Dánia szuverenitását, és elismeri a grönlandiak önrendelkezési jogát (a dán fél által aláírt szöveg). Berlin is ezt az értelmezést támogatta: Friedrich Merz kancellár üdvözölte a nemzetközi joggal összhangban álló, konszenzusos megoldást (a német kancellár nyilatkozata).

Helyszínek térkép nélkül

A megállapodás lehetővé teszi a már működő Pituffik űrbázis bővítését. Új helyszínként említi Narsarsuaqot, a sziget déli részén fekvő egykori amerikai légibázist, valamint a keleti parton található Mestersviget (a dán fél által aláírt szöveg). Korábbi cikkünkben ezeket az új helyszíneket bázisoknak neveztük (To Brief). A megállapodás védelmi területként sorolja be őket, ugyanabba a kategóriába, amelyet az 1951-es egyezmény is használt. A Reuters szerint a szöveg sem a katonák létszámát, sem ütemtervet nem rögzít, így a területek méretéről, kialakításáról és megnyitásáról még tárgyalni kell (Reuters-elemzés).

Minden további helyszínről a három kormány közös bizottsága döntene. Ha a bizottság 90 napon belül nem jut egyetértésre, a kérdés előbb a miniszterhelyettesek, majd a miniszterek elé kerülne (a Fehér Ház által közzétett szerződésszöveg). Arról viszont nem rendelkezik a szöveg, mi történik, ha a miniszterek sem tudnak megegyezni.

Grönland a helyi gazdaság számára is biztosítana lehetőséget. A német sajtó kiemelte, hogy az építési szerződéseknél előnyben részesítenék a grönlandi vállalkozásokat (Der Spiegel). A megállapodás nem határozza meg a szerződések értékét, és munkahelyeket sem garantál.

Mit vállalhatnak a mai kormányok?

A megállapodás csak akkor lép hatályba, ha diplomáciai jegyzékben értesítik Washingtont arról, hogy Dánia és Grönland lezárta a parlamenti jóváhagyási eljárást. Ehhez a Folketing, vagyis a dán parlament, és az Inatsisartut, Grönland parlamentje is jóváhagyása kell (a dán fél által aláírt szöveg, Reuters-elemzés). Ilyen jegyzék még nem került nyilvánosságra.

A megállapodás egy esetleges független Grönlandra is kötelezettségeket róna. Ha a sziget függetlenné válik, a dán és a grönlandi kormánynak gondoskodnia kell arról, hogy az új állam a NATO tagja maradjon (a dán fél által aláírt szöveg). Azt is biztosítaniuk kell, hogy az új állam átvegye Dánia megállapodásból eredő kötelezettségeit.

Ezt a két vállalást nem tudják önállóan teljesíteni. A 2009-es önkormányzati törvény a grönlandiakra bízza a függetlenség kérdését (az önkormányzati törvény). Ha a független Grönlandnak új tagként kellene csatlakoznia a NATO-hoz, a szövetség alapító szerződésének 10. cikke szerint valamennyi jelenlegi tag jóváhagyása szükséges (Észak-atlanti Szerződés). Így minden európai szövetséges beleszólhat egy olyan kötelezettségbe, amelyet három másik kormány írt alá.

Az aláírással megszületett a tárgyalásokon kialkudott szöveg, a jogszerű katonai hozzáféréshez azonban még a két parlament jóváhagyása is kell. Ha hatályba lép, a megállapodásnak nem lesz lejárati ideje, módosításához pedig mindhárom fél, köztük Washington hozzájárulása szükséges (a dán fél által aláírt szöveg). A Folketing és az Inatsisartut előtt álló szavazások jelentik az utolsó ismert lehetőséget arra, hogy megakadályozzák az új feltételek hatálybalépését. A szavazás előtt a dán és a grönlandi kormánynak világos választ kell adnia arra, hol húzódnának az új védelmi területek határai, és mi történik, ha a miniszterek nem tudnak megegyezni a későbbi helyszínekről.